Corvette C6: Beszarni a boldogsától

Óra csörög, én pedig intenzíven érzem még a mögöttem álló éjszakát. Zuhany, kávé, kicsit kiülök a teraszra majd szomorúan konstatálom, hogy elbírnék még egy zuhanyt. Miután sikerült valami emberi kinézet félét magamra ölteni el is indultam, nem tudva pontosan milyen nap vár rám.

 Ma bizony teszt lesz. 2 db Kia Cee'd egy Honda Accord. Megmondom őszintén a negyedik autót – a mai napig nem tudom hogyan – de Porschenak értettem. Az általam tehát Porschenak hallott gépjármű rózsaszín felhőként járt fel alá még nem száz százalékosan üzemképes agyamban: Porsche, Porsche, Porsche. Beértem a szerkesztőségbe, a csapat indulásra készen. „Miben szeretnék ülni? ” kérdezték. ( Most pedig erősen fogok rá utalni, hogy mi a gépparknál mi mindenre vagyunk hajlandóak csupán azért, hogy a szeretett kolléga kedvében járjunk ) „Ohhh, hát nekem mindegy ” csúszott ki ez a gusztustalan, melegszarig benyaló mondat a számon, de közben az a bizonyos belső hang erős önön anyázásba kezdett: „Mindegy mi, Te hülye gyerek!?! Mondjuk a Porschéban ” Mivel tényleg elcseszett hosszú volt az éjszaka megkérdeztem mást is, hogy miket fogunk ma hajtani, - na...tesztelni - . „Honda Accord, benzines és dízel Kiát meg egy C6-os Corvette-t.” Tessék? C6-os Corvette. Ti is annak olvassátok most, ugye? Leértünk a garázsba tényleg ott van, még pihen. Ő már tudja milyen napja lesz, én még csak elképzelni próbálom. Kit érdekel már, hogy milyen csajok rázták a seggüket xy szórakozóhelyen meg az sem foglalkoztat, hogy melyik nevére nem emlékszem annak ellenére, hogy tényleg jól mulattuk el az időt. Most a gondolataimat összeszedve, olyan volt ott látni a Corvette-t pihenni, mint amikor Ussain Bolt edzője reggel bemegy a sprinterhez, aki még alszik, és nem akarják felkelteni, pedig 4 másodperc alá kéne bevinnie a világrekordot, de hát úgyis megcsinálja.

 Elérkezett az igazság pillanata: beindítjuk. Ilyenkor sajnálom, hogy leírva az olvasóközönség nem tudja átélni minden porcikájában, amire gondolok. Egyszerre dobban a szíved, mosolyogsz, örülsz, többször elmész egymás után. Na valami ilyen amikor megszólal a V8. Nem a kipufogó hümmög, a motor nyers hangja az, ami zenél, mert ez bizony zene, ráadásul komoly, igazi műértőknek, a teljes tűzoltózenekar ebbe a szólamba koncentrálódik, főleg a fúvós részleg. Itt van Amerika! Kellemetlenül érzem magamat, hogy eddig nem igazán hoztak lázba a nagy motorok, a jenki dögök. Itt végre megértettem, hogy ez mit is jelent. Az első 30-40 percben még kívülről szemléltem a Drágát. Nagyon jól áll neki az út, az útnak is jól áll a Corvette, így egyszerre teljesül be az Ő szerelmük, háromszöggé egészülve a sofőrrel. Az én érzéseim pedig még plátóiak. De ez a Chevy nagy ribanc, biztos vagyok benne, hogy velem is hasonló pillanatokat élhet át, égni fog a tűz vágyaim oltárán. Az első megállónál ezt hallgatom: „huu, hogy húz, és a Head Up Display, na meg ez és az”. Meg kell szereznem a kulcsot, lassan bármi áron. Igen, megszerzem, muhahaha micsoda gonoszság lakozik bennem – gondolom még ekkor. Meg kell adni a tiszteletet minden járműnek, így a reggeli garázsos simi-simi után most be is mutatkozom, öblintek egyet a jóba a gázpedál lenyomásával. Újabb nagy igazság következik: istentelen perverz állattá válik az ember egy Corvette C6-osban. Újra és újra elélvezek, bentről még vadabb a hanghatás. Sofőr, autó, minden a helyén van, hogy kezdődjön a móka. Az elején még tényleg csak ismerkedünk, barátkozom mindennel, megnyugtatom: jó kezekben van, viszonylag…Amikor az idegsejtek meg minden hasonló tényező elhiszi és elérkezetnek látja az időt valamint, felkészül arra, ami jön, akkor ez a pillanat újabb szobrot állít az emberi butaságnak. Megállunk, felpörgetjük, 1-es és…Kiss Ádám humoristát kell, hogy idézzem, egyetlen egy szó jut eszembe a gyorsulás alatt: „akurvafaszba, ez így egyben”. Annyira gyorsan történik minden, mégis hosszú időnek érzed, teljesen átlényegülsz vele. Egy űrhajó és egy seggrakéta közé tudnám elhelyezni. Pikk-pakk 120 km/óra a sebesség, ideje 2-est váltani. Bődületes aláfestés, és bődületes, ahogy rohanunk még esze-veszettebb tempóban. Brutális. Az autópályán bekövetkezik az a dolog, ami még tovább növeszti szerszámunkat. Beérünk egy Audi konvojt: TT S, S6 és A4. Mit tesz ilyenkor egy Audis, gázt ad, mosolyog, és sose érjük utol. Most három Audi teszi ugyanazt egyszerre: index jobbra és utat adnak, tudván, mindig van gyorsabb és most pont ez történik. Egyenes szakaszon tehát nem a földön érezzük magunkat, ez más dimenzió. Mi a helyzet a kanyargós utakon?

Nos, most sokakban felmerül, egy 6,2 literes motor, erre tökéletes, de ez ég nem élményautózás. Tévednek. Jó minőségű úton – és a jó minőségen nagyon nagy a hangsúly – nagyon tudjuk élvezni az autót, hála a feszes futóműnek és a mérnök csapat e területen folytatott fejlesztésének. Az elődökhöz képest, sokkal kezelhetőbb, minden gondolatunkat kompromisszumok nélkül hajtja végre a Corvette. Igazán nagy sebeséggel érkezhetünk meg egyes kanyarokhoz, semmi váratlan helyzet nem adódik. A váltót és a kuplungot sportkocsi révén határozottan kell kezelnünk, és ha így is cselekszünk, az autó ezt meghálálja. A menetstabilizáló bekapcsolt állapotban segíti azokat is versenyzővé tenni, akik egyébként nem kimondottan közlekednek nagyobb tempóban. A kocsi fara kitör, de az elektronika finoman fogja meg azt. Aktív elektronika alatt már kapnak a hátsógumik, de az élmény fokozódik és a gyermekded mosolyt, beteges nevetés váltja fel. Az ESP harmadik üzemmódja mindent lekapcsol, ehhez rutinos vezetőnek kell lenni és fontos, hogy minden körülmény segítse az autózást: az út legyen száraz, hepe-hupa mentes! Elérkeztünk oda, amikor rossz minőségű szakaszokra tévedünk. Ekkor észnél kell lenni, a futómű pattog, a kerekeket a nyomvályú vezeti. A viselkedés – kis túlzással – kiszámíthatatlan, hiszen a hátsó kerekek a vártnál nagyobb mértékben veszítenek tapadásukból. Professzori precízség kell, hogy azon az íven maradjunk, amelyiken akarunk.

  A hétköznapokban nem használhatatlan a kocsi, meg kell barátkoznunk a gondolattal: nagy fordulókör, csigatempóban történő fekvőrendőr közelítés, nem beszélve hazánk fővárosának állandó forgalmáról. Mosásba menet, külön történetet érdemelne, maga a beállás, majd ugyanezen - a C6-osnak - gokart nagyságú úton történő visszatolatás, mivel a mosósok  - bár a szívükhöz kapnak, hogy ez valóban egy Corvette-  intenek, a szélessége miatt meg se próbáljunk vele felállni a gépre.

  Végezetül néhány szó a belsőről. A modell nem csak kívülről európaiasodott, belül is egész baráti. Az ülések nagyon kényelmesek, ez főleg hosszútávú vezetésnél mondható el. A csomagtartó az egyik legnagyobb a kategóriában, így viszonylag még pakolni is tudunk bele.  Bár a műszerfal körül található gombok kialakítása a kispolskit juttatja eszembe...

  Mindent összegezve: a Corvette C6 nem ígérget, nem kertel. Igenis szükség van megalkuvásra, ha kapcsolatunkat komolyan gondoljuk. Egy ilyen társért azonban ez igazán nem nagy áldozat. Sok boldog percet fog szerezni bárkinek, aki beleül. Nem a 437 lóerő vagy az 585 Nm-es nyomatéka és nem is a történelme miatt. Egyszerűen azért, mert az érzés, amit vezetésközben visszaad, nem megfizethető.

Szöveg és teszt: TGerely
Képek: Szabó-Jilek Ádám, vezess.hu